 lbis
község Romániában, Bihar megye (judeţul Bihor) északi részén, a Rézhegység egyik előhegyének, az Érmelléki hegylánc keleti oldalán, az Érmelléken fekszik. Albis román neve Albiş (kiejtése álbis). Közigazgatásilag Érbogyoszlóhoz (mai neve Buduslău) tartozik. A település legegyszerűbben északi irányból, Debrecen felöl, a 19-es főúton Mihályfalván át, Ottománynál letérve, Érbogyoszlón keresztül végig jó minőségű úton érhető el.
A község címerét
nem ismerjük |
 eve eredetére vonatkozóan a források nem egységesek, mint ahogyan névalakjai is gyakran változtak az évszázadok során. Az 1333-as pápai tizedjegyzékben még Alba néven szerepel, nevének későbbi változatai Albeus, Albes, Albys. Egyes források nevét egyenesen az Albert személynévből eredeztetik.
Albis a Zólyomi család ősi birtoka és temetkezési helye. Későbbi birtokosa az Albisi család akik Diószeget, és később Zsigmond királytól Székelyhidat is adományba kapják. A környék települései közül egyedülálló módon a törökök a települést nem pusztították el, végig lakott hely volt. A közelében levő Véd községet 1660-ban a törökök elpusztították, maradványa Védi-major néven ma Albishoz tartozik.
A község büszkesége a központjában álló református templom. A mai műemlék épület egy kora középkori templom átépítésével jött létre. Az épületen a román-kori építészet jellegzetességei ma is nyomon követhetők. Az egykor védelmi feladatokat is ellátó, masszív négyzet alaprajzú torony, más tornyokkal ellentétben az egykori szentély fölött magasodik.
Albis büszkesége a kora középkori
alapokra épült református templom |
A tekintélyt parancsoló öregtoronynak
egykor védelmi szerepe is volt |
A torony belsejében az első szinten jól látszik a keresztboltozat, s a román-kori templomokra jellemző módon a harangokhoz vezető lépcsősor, az úgynevezett gyilkos lépcső. Ez igazából nem is lépcső, hanem a fal belsejében tekergődző szűk téglafolyosó, melyben felegyenesedve nem lehet közlekedni, s kijáratai is alig egy méter magasak. A toronyba visszahúzódó védőket, páncélingben, középkori fegyverekkel gyakorlatilag képtelenség volt meglepni.
A kazettás mennyezetű református templom szószéke
a padsorokkal és az orgonakarzat |
A kép előterében a szószék, háttérben a középkori
templom egykori szentélyének helye |
Györkei István albisi fafaragóművész alkotása
a millecentenáriumi kopjafás emlékmű |
Albis két világháborúban elesett hősi halottainak
tiszteletére emelt impozáns emlékmű |
templombelsőről készült képeket és a község múltjáról szerzett ismereteinket Dénes Béla tisztelendő úrnak köszönhetjük. Ha Létavértest Irinyi János kultuszhelyének tekintjük, akkor Albis feltétlenül öccsének, Irinyi Józsefnek a kultuszhelye. A nagy utazó, jogász, politikus, drámaíró, műfordító, s még megannyi mindennel foglalkozó Irinyi József, a szakirodalom szerint 1822-ben született Albison (egyes vélemények szerint János is itt született).
Az I-VIII. osztályos Irinyi József Általános Iskola
Albis 2009. |
Albis szülötte Irinyi József emléktáblája
a nevét viselő iskola falán |
A református templom utcájából rögtön jobbra letérve, az 58. szám alatt áll az Irinyi József Általános Iskola emeletes épülete. Visszatérve s a református templom utcáján tovább haladva, jobbra (a buszmegálló mellett) a második utcában egy emeletes téglaépülettel szemben álló telken találjuk az egykori ház helyét, melyben Irinyi József a gyermekéveit töltötte.
A szülőház helyét az Irinyi József Társaság által, 2002-ben felállított emlékkő és egy 2008 őszén felavatott több méter magas lármafa jelzi. A lármafa közepén Petőfi 1847 februárjában Pesten írt, Magyar vagyok című versének alábbi két sora olvasható
"De semmi kincsért s hírért a világon /
El nem hagynám én szülőföldemet"
Az emlékkőhöz az úton tovább haladva a
buszmegállónál kell jobbra fordulni |
A fák közt az út bal oldalán látható
az emlékkő és a lármafa |
Irinyi József egykori szülőházának helyén
álló emlékkő és a lármafa |
Itt állt Irinyi József (1822-1859) szülőháza
Albis 2002. |
Azok számára akik, hasonlóan e sorok írójához, eddig még soha életükben nem láttak vagy hallottak lármafáról, álljon itt néhány közeli kép a felelősségteljes helytállás ezen, mára már elfeledett jelképéről.
A Himnusz első sora
rovásírással a lármafa tetején |
A Petőfi idézet alatti rész
Fotó Irinyi Gábor (Nagyvárad) |
A lármafa egyik elágazása
Albis 2009. |
Források, ajánlott és felhasznált irodalom:
 Borovszky Samu: Bihar megye és Nagyvárad. 1901. Budapest, Apolló Kiadó
Orosz Otília Valéria: Műemlék orgonák. 2008. Nagyvárad, Partiumi füzetek
Borbély G., Dukrét G., Péter I. Z., Stark E.: Bihar megye útikönyve 2004. Nagyvárad, Prolog Kiadó
Balláné Bakó Erzsébet, Török Ferenc: Albis (kismonográfia). 2003. Nagyvárad, Partiumi füzetek
 Érbogyoszló honlapja http://www.buduslau.ro/
Erdély Online: Lármafa tűze lobbant Albison http://www.erdon.ro/hirek/
|
